Stabilan pirosak a kék-fehérek

Bár a változások után sokan aggódtak érte, nem fenyegette a kiesés réme a férfi NB I B erősebbik, Piros csoportjából a továbbra is légiósmentes MTK-Elite Basket csapatát, amely a 12. helyen állt az alapszakasz lefújásakor, és amelynek új játékos, Takács András lett a legeredményesebbje 16.3-as pontátlaggal.

Első blikkre csalódást keltő idényt produkált az MTK férfi kosárlabdacsapata. De csak első ránézésre: ha jobban a számadatok mögé nézünk, megállapíthatjuk, hogy szinte lemásolta előző alapszakaszbeli teljesítményét. Csak a mezőny most másképp tagolódott, ezért ez helyezésben kevesebbre lett elég.

Megmagyarázzuk. Esztendeje ilyenkor – na jó, kicsit később, mert akkor be tudott fejeződni a bajnokság alapszakasza, de ehhez most sem hiányzott sok, csak három forduló – a kilencedik helyen zárt az akkor MTK Törökbálint néven szereplő gárda, 26 mérkőzésből 9 győzelmet és 17 vereséget elkönyvelve, most pedig a 12. pozícióban intették le a koronavírus-járvány miatt előbb felfüggesztett, majd befejezettnek nyilvánított bajnokságban az MTK-Elite Basketet, amely 23 összecsapáson 8 győzelemig és 15 vereségig jutott. Vagyis ugyanúgy a megszerezhető pontok 67 százalékát gyűjtötte be. Viszont a számszakilag szinte ugyanolyan szereplés ezúttal hárommal gyengébb helyezést eredményezett az NB I B jobbik, úgynevezett Piros csoportjában.

De nézhetjük ezt teljesen más szemszögből is. Az előző szezon végén ugyanis a csapat két kulcsembere is befejezte a kosárlabdázást, legalábbis ezen a szinten: előbb Bihari Máté (akinek a posztjára igazolt Takács András ponterősnek bizonyult), majd Baross Kristóf búcsúzott el az elites legendák közül, és így bizony új csapatot kellett építeni – ráadásul új edzővel, a női vonalra átnyergelő, és ott élvonalbeli ajánlatot elfogadó Bódi Ferenc helyét a Vasas Akadémia korábbi segédedzője, Horváth Balázs vette át. Akivel jó rajtot vett az MTK-Elite Basket, mert a pontvadászat nyitányán szeptember 13-án megverte az előző idényben még az első osztályban szereplő TF-BP társulatát, sőt a következő Hepp-kupás meccsét, majd a második fordulós bajnokiját is behúzta, ám utána nehezebb idők következtek, bár hazai pályán pozitív maradt a mérleg.

A szezon lefújásakor négyes vereségsorozatban volt csapatunk, amely a leghosszabb negatív széria számára az immár mögöttünk hagyott idény során, kicsit ki is fakadt edzőnk a február 29-ei, mint később kiderült, utolsó találkozót követően: – Az az igazság, hogy amíg az ellenfeleink tudnak közel negyven percig agresszívan védekezni és nagy sebességgel kosárlabdázni, addig mi ugyanezt csak tizenöt-húsz perc közötti intervallumban tudjuk megvalósítani, ami ebben a bajnokságban kevés. A szezon elején ez nálunk is negyven perc körüli idő volt, mostanában nem. Azon kell dolgoznunk, hogy ezt újra elérjük, mert amikor van erőnk és agresszivitásunk, nagyon szép kosárlabdát tudunk produkálni, amikor viszont nincs, akkor nagyon vérszegényen játszunk.

Azért az átalakulások után nem volt ez olyan rossz eredmény, főleg, ha idevesszük, hogy tavaly, a rájátszás után három hellyel lejjebb, a 12. helyen végzett a gárda – vagyis pont ott. ahol most.