Vezettünk, de kikaptunk a Vasastól

Nem sikerült legyőznünk a Hepp Kupa idei győztesét, a bajnokság megnyerése céljából összerakott Vasast. Pedig vezettünk, de egy négyperces rövidzárlatot az ellenfél „rutinrókái” kegyetlenül kihasználtak, és olyan előnyre tettek szert, amit már nem tudtunk behozni.

MTK Törökbálint - Vasas Akadémia  78-85 (22-29, 23-12, 13-30, 20-14)

Törökbálint Sportközpont, 300 néző

statisztikai lap

Nem sikerült legyőznünk a Hepp Kupa idei győztesét, a bajnokság megnyerése céljából összerakott Vasast. Pedig vezettünk, de egy ötperces rövidzárlatot az ellenfél „rutinrókái” kegyetlenül kihasználtak, és olyan előnyre tettek szert, amit már nem tudtunk behozni.

Görcsösen, erőlködve játszottunk az első negyedben, aminek következtében a vendégek jutottak előnyhöz. Ráadásul Faragó utolsó másodperces félpályás dobásával négyről hétpontosra nőtt a hátrányunk (22-29).

A második játékrész elején érdemben nem sokat változott a helyzet, de fokozatosan felengedett a csapat, elkezdtük játszani a saját játékunkat, és fokozatosan ledolgoztuk a hátrányt. Sőt a félidőre már négypontos előnyhöz jutottunk (45-41).

A harmadik etap elején folytatódott a jó játékunk, és tovább növeltük az előnyt, ami elérte a tíz pontot (55-45). Ekkor jött Surmann Gábor műbalhéja, ami sajnos érthetetlen módon kizökkentette a mieinket, és beindult a lejtmenet. Ráadásul Faragó kihasználta védelmünk meggyengülését, és két perc alatt négy (!) triplát dobott a világ végéről. Ennek az öt percnek a mérlege 3-26 lett, és így a záró szakasz előtt 58-71 volt az állás.

A negyedik negyedben fokozatosan magunkhoz tértünk, és három perccel a vége előtt már csak 3 pont volt a hátrányunk (70-73). Itt azonban megtorpantunk, és a Vasas behúzta a meccset.

Nálunk csak Bihari Mátét lehet egyértelműen dicsérni, bár sajnos az ominózus Surmann-jelenetsor nagyon megfogta, és utána már ő sem tudta az addigi teljesítményét nyújtani. A többiek is küzdöttek, hajtottak, és a találkozó nagy részében jól is teljesítettek, de igazán senki nem volt, aki tartósan a hátára tudta venni a csapatot.

A meglehetősen hektikus, hullámzó mérkőzésen nem volt elég, hogy mintegy a találkozó mintegy háromnegyed részében jól játszott a csapat, a maradék elég volt a meccs elvesztéséhez.

A hibát magunkban keressük, és nem a kifogás keresése mondatja: Szakáll István játékvezető sokadszor bizonyítja, hogy teljesen alkalmatlan e tevékenységre. Számos jó játékvezető van, miért kell őt erőltetni?

A folytatásban a képlet számunkra egyszerű: ha be akarunk jutni a legjobb négy közé, akkor a hátralévő két meccset meg kell nyerni. Ez még akkor is igaz, ha a következőt éppen a rivális, azaz a legutóbbi két bajnokságot megnyerő Bonyhád otthonában kell játszani. Nem könnyű feladat? Nem az! Lehet Bonyhádon győzni? Lehet!

Próbáljuk meg, Fiúk!

Szarvas Gábor vezetőedző: Két ember a felelős azért, hogy nem mi nyertünk. Az elsőspiszámú én vagyok, a második Faragó Péter az elképesztő tripla szériájával a harmadik negyed végén. Nagyszerűen játszott a csapat és nagy emberi tartásról tettek a srácok bizonyságot azzal, hogy a padlóról felállva, lépésről lépésre csökkentve a hátrányt egészen 70-73-ig vissza tudtunk jönni a meccsbe. A végjátékban új meccs kezdődött, de a végén a nagyobb magabiztosság döntött a Vasas javára. Gratulálok a játékosainknak, nagyon büszke vagyok rájuk egytől egyik! A bajnok otthonában kell megszereznünk az utolsó „jegyet” a rájátszásra. Ha ez a feladat maradt, akkor ezt kell végrehajtanunk!