Peja, a példakép

Előbb vagy utóbb, de jó esetben eljutsz oda kiskorodban, hogy sportágat választasz. Foci? Kipróbáltad, nem jött be. Tenisz? Milliomosnak kell ahhoz lenned, hogy ne csak a suliban és a nyári táborokban szedhesd a labdát óránként 55 percig, hanem ténylegesen fejlődhess. Marad a kosárlabda.

Hogy miért pont ez? Mert a sportban igen minimálisan jártas édesanyád is tudja, ki az a Michael Jordan és ez imponál neked. Úgy beszélnek róla, mint bármelyik görög hősről, csak ő még él és évről-évre újra csodát tesz. Aztán szintén rokonaidon keresztül hozzájutsz pár újságcikkhez, könyvhöz és látsz 1-2 meccset. Egyre biztosabb vagy benne, olyan akarsz lenni, mint ő. Elkezdesz játszani és élvezed. Próbálod utánozni a mozdulatait, természetesen nem megy. Csodálod, de egy idő után már nem tudod magadat a helyébe képzelni. Mások magasabbak, gyorsabbak, erősebbek. Csalódott vagy, kétségek merülnek fel benned: tényleg ezt akarod csinálni?

De jön valaki, aki hasonlít rád. Európai, nem is született olyan messze tőled és látszólag nem csinál olyan dolgot, amit te ne tudnál. Csak dob, méghozzá elég jól. Lemész edzeni és azt gondolod, ihletett napjaidon meg tudod azt csinálni, amit ő. Aztán persze idővel rájössz, hogy még a tripladobáshoz sem elég a vajkéz, kondíció és láb legalább annyira szükséges hozzá, de ez akkor

Bővebben...