Majd az élet megmutatja
Augusztus 4-én elkezdte a felkészülést az NB I/B küzdelmeire az MTK Törökbálint csapata. Az előttük álló szezon feladatairól és célkitűzéseiről beszélgettünk Spiriev Attila szakosztályvezetővel.
– Melyek a jelentősebb változások a szakosztályban, a 2014/15-ös szezonhoz képest?
– Némileg átalakult a keretünk, a felnőtt csapat nagyon megfiatalodott. Jelentős eredmény, hogy a rutinos – négyszeres magyar bajnok, ötszörös magyar kupa győztes – Trepák Zoltán nálunk folytatja, eredményekben rendkívül gazdag pályafutását. Ő hihetetlenül fontos láncszeme lesz a csapatnak. Mint játékos és, mint a fiatalok képzéséhez hozzájáruló példakép, egyaránt számítunk rá. Ebben igazi partnerre találtunk Zoliban, aki szívesen adja át tudását a jövő reménységeinek.
– Trepák érkezése mellett akad komoly távozó is, aki a klubtól nem, csak az aktív játéktól köszönt el.
– Bódi Ferenc, aki szintén magyar bajnokként és kupagyőztesként érkezett két éve, befejezte játékos-pályafutását, viszont maradt a klubnál edzőként. Lassan hagyománnyá válik, hogy olyan egyéniségeket próbálok meg játékosként Törökbálintra hozni, akikben esélyt látok, hogy később jó edzővé váljanak. Szarvas Gábor is így került hozzánk, aztán most Bódi Feri is nagyon rákapott az edzősködés ízére. Olyan komoly munkát végzett, hogy a szövetség is felfigyelt rá, most éppen a serdülő válogatott felkészítő edzőtáborában, másodedzőként dolgozik. Ő most már a második olyan trénerünk Szarvas Gábor után, aki válogatottnál kap szerepet. Ők ketten amúgy is remek párost alkotnak, hiszen együtt viszik az U20-as csapatot és Bódi a felnőttek mellett is megjelenik, mint másodedző. Jól tudnak együtt dolgozni, mind a két szakemberünk borzasztó erős karakter, nagyon nagy tapasztalattal, akik a nap 24 órájában a kosárlabdáról gondolkodnak.
– Wehner Zoltán sem lesz ott a csapatban.
– A kiváló bedobó három évet töltött nálunk és, ezúton is köszönöm, amit a klubért tett. Zoli jó ember és nagyon jó kosárlabdázó, úgyhogy nem volt egy könnyű döntés, hogy elköszöntünk tőle. Ez koncepcionális kérdés volt, hiszen úgy beszéltük meg az MTK vezetőségével, hogy megpróbáljuk a saját utunkat járni, és miközben egy vagy maximum két rutinos játékost alkalmazunk, a csapat gerince nagyon fiatal lesz.
– Mi a helyzet a többiekkel?
– Baross Kristóf térdfájása műtéthez vezetett, ami nagyon egyszerű atroszkópiás beavatkozásnak indult, de kiderült, hogy sajnos nagyobb a baj, és az első orvosi vélemény megkérdőjelezi, hogy egyáltalán folytathatja-e a pályafutását. Bihari Máté egyelőre kérdéses, hogy marad, vagy nem, mivel Norvégiából van ajánlata, de megállapodtunk vele, hogy ha nem jön össze a norvég vendégmunka, akkor nálunk játszik, tehát nem arról van szó, hogy másik magyar csapathoz igazolna. Nyilván ő tett annyit a sportszervezetünkért, hogy támogassuk a külföldre szerződését, és tárt karokkal várjuk vissza a csapathoz bármikor. Rajtuk kívül Csempesz Balázs – tavalyi második számú irányítónk – is elköszönt, abbahagyta a kosárlabdát.
– Kik lesznek az új fiúk?
– A tízéves korától az Elite Basketben játszó Boinitzer Dávid, 20 éves, korosztályos válogatott játékos. A kétméteres bedobó, hármas poszton bevethető és a Vasason keresztül került vissza hozzánk. A 19 éves Mészáros Bence irányítóként segítheti a csapatot, valamint nagy reménység a közel 210 centiméter magas, a huszadik évét még be nem töltött Szántó András, aki szintén csatlakozik a kerethez. Esetleg egy további érkező még benne lehet a pakliban.
– Most, hogy már néhány edzésen túl vagytok, lehet látni, hogy milyen állapotban jöttek vissza a fiúk? Kaptak olyan feladatokat a szünetre, melyek arra sarkallták őket, hogy ne kizárólag a Balaton partján tartsanak kézenállás-bemutatót?
– Amikor véget ért az utolsó bajnoki meccs, Törökbálinton még nem zárult le a szezon, edzésben maradtak a fiúk. Nálunk úgy kell visszatérni a szabadságról is, hogy az első, kegyetlen edzést kibírja a játékos. A lötyögést meghagyjuk másoknak, és örömmel láttam, hogy ebben a szellemiségben érkeztek vissza a srácok. Az első edzésen rögtön belevágtunk a dolgok közepébe, ezt pedig nem lehet Balaton-parti sörözgetés után. Nyolc hihetetlenül intenzív edzésünk van egy héten, mert ez a terhelési határ, hiszen arra is időt kell hagyni, hogy regenerálódjon a szervezet.
– Nyilván a felkészülés e szakaszában, még nem lehet tudni, hogyan változtak az ellenfelek keretei, így egyáltalán lehet célt kitűzni augusztusban a csapat elé, vagy erre térjünk vissza a rajt előtt?
– A következő bajnoki év semmiképpen nem arról szól, hogy helyezésben, előzetesen meghatározott célkitűzés alapján minősítsük a teljesítményünket. Persze szeretnénk minden soron következő mérkőzést megnyerni. Már-már hagyomány, hogy az augusztusi, esetleg szeptemberi esélylatolgatásoknál nem jelenünk meg sehol, mint bármire is esélyes csapat. Ezek után hála Istennek megnyertük ez elmúlt három évben a Nyugati csoportot. Bőven kiegyeznék ezzel a forgatókönyvvel most is… Jelen állapot szerint úgy fest, hogy Trepák Zoltán után a ’91-es születésű Spiriev Olivér már a legidősebbek játékosaink közé tartozik a „csikócsapatban”. Hozzáteszem, nincs olyan, hogy fiatal, meg öreg játékos. Jó játékos van meg nem jó játékos.
– Utóbbi nincs a csapatban?
– Szerintem nincs. A keret – csúnya szóval élve –, nem más, mint tehetségek halmaza. Kimondottan sokra hivatott a játékosállományunk, és ambiciózus a szakmai stábunk, szóval egyszerűen dolgozni kell! Aztán hogy a következő év milyen eredményt hoz, azt nem tudni.. Ebben benne van az is, hogy nyolcadik helyen végzünk nyugaton és a végén tizennegyedikek leszünk a bajnokságban (ezt nem mi gondoljuk), meg az is, hogy sikeresek leszünk, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a srácok között nincs egyetlen olyan sem, aki ne lenne sikeréhes, motivált, vagy ne tenne meg mindent azért, hogy jó legyen a csapat. Ez a maximum, amit el lehet várni. A többit, majd az az élet megmutatja.