Kishíján sikerült a bravúr

Az első negyedben összeszedett 18 pontos hátrány ellenére szoros csatában veszítettünk az NB-I/B legutóbbi bronzérmese, a nyugati csoportot jelenleg veretlenül vezető Bonyhád otthonában.

A záró játékrész közepén egyszer még a vezetést is sikerült átvenni, de túl nagy energiát emésztett fel a felzárkózás, és a végjátékban két-három rossz döntés, pontatlanság következtében ezúttal nem sikerült megnyerni a mérkőzést.

Bonyhádi KSE - MTK Törökbálint  76-72 (28-10, 25-29, 8-14, 15-19)

Bonyhádi Városi Sportcsarnok, 300 néző

Statisztikai lap

Az elmúlt időszak betegeskedései után végre mindenki hadra fogható volt nálunk, de persze azért finoman szólva sem piros-pozsgás arcú minden játékosunk. A héten ezúttal Molnár István vezetőedzőt döntötte le lábáról a kór, úgyhogy a felkészülésünk a bonyhádi rangadóra nem volt éppen tökéletes.

Hogy ezért vagy valami más okból vált vesszőfutássá az első negyed az kérdés. A szikár tények: két perc után 10-0-ra, az első negyed végén pedig 28-10-re vezettek a hazaiak. Közülük Lukács Attila öt (!) triplával szórt meg minket az első játékrészben.

A második negyed előtti rövid szünetben a bonyhádi szurkolók egyike hangosan meg is jegyezte: "Bonyhádra mindenki kikapni jön, talán csak a Barcelonának lenne esélye egy szoros győzelemre!"

Azért a második tízpercben mi is odakerültünk a pályára, és játékosaink jelezték, hogy a nagy hátrány ellenére sem adták fel a küzdelmet. Szívós munkával 7 pontra sikerült csökkenteni a hátrányt (31-24, majd 37-30), de a negyed végét megint elszúrtuk, és a nagyszünetre újfent 14 pontosra nőtt a hátrányunk (53-39).

A második félidőben aztán megmutatta csapatunk, hogy erős tartással rendelkezik. Bár a harmadik negyed elején nem csökkent a különbség, sőt a játékrész derekán 59-43-ra vezetett a Bonyhád, az látszott, hogy nagyon feljavult a védekezésünk. Wehner Zoltán a hátán cipelt a csapatot, a pályán lévő és a kispadon ülő játékosaink egymást biztatták, fanatizálták, és sikerült megzavarni a hazaiakat. A negyed utolsó öt percében csak két pontot kaptunk, és a záró etap előtt megint visszajöttünk a meccsbe (61-53). Sajnos Bihari Máté kipontozódott, és többen ekkor már négy személyi hibával rendelkeztek.

Az utolsó negyedben Wehner továbbra is nagyon hasznosan játszott, Szarvas Gábor hozta a tőle megszokottat, Baross Kristóf is felvette a kesztyűt, míg Merza Domonkos és a 17 éves Fülöp Botond elsősorban a védekezésben jeleskedett. Továbbra is űztük, hajtottuk a hazaiakat, akik láthatóan elbizonytalanodtak, talán el is fáradtak. Már nem ültek úgy a dobásaik, és közelről is meg-meg remegtek a kezek. És a záró negyed közepén Szarvas középtávolijával átvettük a vezetést (65-66)!

Az első negyed után idézett bonyhádi szurkoló szomszédja ekkor így szólt: "Te, lehet, hogy ez a Barcelona?"

De sajnos nem. Bár sorra védekeztük ki a hazai akciókat, és több lehetőségünk is volt, nem sikerült gólt szerezni, így a Bonyhád visszavette a vezetést.  Ekkor persze akadtak vitatható ítéletek, de a végjátékban mégis elsősorban a saját hibáink, rossz döntéseink, pontatlanságaink miatt, illetve egy-egy hazai bravúros - helyenként szerencsésnek mondható - megoldás miatt a Bonyhád szerezte meg a győzelmet.

A veretlen listavezető otthonában kikapni nem szégyen, sőt az első negyed 18 pontos hátránya után a 4 pontos vereség különösen vállalható. A mérkőzést látván mégis hiányérzettel utaztunk haza, mert nagyon is meg lehetett volna nyernünk ezt a találkozót. Sajnos vannak hullámvölgyben lévő játékosaink, akiknek gyorsan ki kell onnan mászniuk, ha az ilyen meccseket meg akarjuk nyerni. Az is egy tanulság, hogy a meccsen már a feldobáskor tudni kell, hogy mit is akarunk játszani, és precízen végre kell hajtani a feladatokat, mert senki ellen nem kellemes 18 pontos hátrányból játszani, főleg nem egy ilyen jó együttes ellen, mint a Bonyhád. Az első félidő mindkét negyedében több pontot kaptunk (28 illetve 25), mint a második félidőben összesen (23), és nagyon rosszul dobtunk kintről (18-ből mindössze 2 sikeres kísérlet). Az viszont újfent bebizonyosodott, hogy nagyszerű sportemberekből álló csapatunk van, akik számára nincs elveszett helyzet. Bár ezúttal nem sikerült a bravúr, mégis e találkozó további erőt, önbizalmat kell, hogy adjon, ami pedig további sikereket, győzelmeket eredményezhet.

Molnár István vezetőedző: Az első negyedben még nem voltunk itt. Utána fokozatosan dolgoztuk bele magunkat a meccsbe, aminek köszönhetően a negyedik negyedben még a vezetést is sikerült átvenni. De a végjátékra már felőrlődtünk, és nem sikerült a bravúr. Nagyon tanulságos mérkőzés volt.

(Fotó: Bodrogi Dávid)