Kikorcsolyáztuk a győzelmet Sopronban
A csarnok rendszerének meghibásodása miatti erősen párásodó, és emiatt igen csúszóssá, kosárlabdázásra alkalmatlanná váló parketten nem tudtuk a saját játékunkat játszani Sopronban. Sokáig a hazaiak vezettek, de végül mi örülhettünk a győzelemnek.
Soproni MAFC-NYME - MTK Törökbálint 79-81 (20-19, 23-13, 16-23, 20-26)
Sopron, Krasznai Ferenc Sportcsarnok
Felnőtt csapatunk tagjai igen szimpatikusan biztatták az előttük játszó U21-es gárdánkat (akik simán nyertek), majd a szokásos bevonulás után megkezdték a bemelegítést. Már ekkor, illetve előtte az ifjak találkozója során is látszott, hogy az egyébként jó minőségű parketta egyre síkosabbá válik. Ráadásul nem úgy, hogy mindig csúszott a talaj, hanem különböző helyeken, szinte teljesen váratlanul jött a "jegesedés", és a játékosok lába egyszerűen kiment alóluk.
A mérkőzés során igen sok elesést, elcsúszást tapasztalhattunk, és főként a mieink részéről. A hazaiak vagy már az edzéseken egy kicsit hozzászoktak a furcsa helyzethez vagy csak egyszerűen jobban tudnak korcsolyázni, mindenesetre ők valamivel jobban alkalmazkodtak a körülményekhez. Az első negyedben még csak-csak tartottuk magunkat (20-19), de a második játékrészben elhúzott a Sopron, és a félidőre 11 pontos előnyre tett szert a hazai csapat (43-32).
Egy darabig a második félidő elején sem nagyon tudtunk közeledni, de aztán valamennyire kitanulták a mieink a korcsolya-kosárlabda helyes módját, és megkezdődött a felzárkózás. Egy kicsit feljavult a védekezésünk, és a pontjait addig szinte tetszés szerint szerző Balogh Gergely is sikerült néha hibázásra kényszeríteni. A negyedik negyedet 4 pontos hátránnyal kezdtük meg (59-55), majd csakhamar át is vettük a vezetést. Az utolsó percekben simábban is nyerhettünk volna, de hol ziccerben kicsúszott játékosaink kezéből a labda, hol egy-egy játékvezetői ítélet tartotta meccsben a hazaiakat (például teljesen jogtalanul elvettek egy triplánkat). Így is 5-6 pontos fórral mentünk a végjátékba, és a végeredményben megjelenő 2 különbség egy a dudaszó pillanatában bekapott egylábas, 10 méteres dobással alakult ki.
Nálunk Bódi Ferenc (19) és Wehner Zoltán (17) voltak a fő pontfelelősök, mindketten kiválóan hasznosították rutinjukat, és igen jókor találtak a gyűrűbe (mondjuk, mikor nem jön jókor egy kosár...?). Klasszisuk ezúttal is nélkülözhetetlen volt. Bódi bevágott 4-ből 3 triplát, Wehner a büntető vonalról 10-ből 10-szer volt eredményes. De szinte mindenkinek sikerült hozzátenni a győzelemhez. Spiriev Olivér nagyszerűen szolgálta ki társait (a statisztikai lapra beírt 2 gólpassz a vicc kategóriába tartozik, mert minimum 10 asszisztot adott), és emellett szedett 10 lepattanót is. Bíró Bence igen fontos pillanatokban szerzett kosarakat, és nem mellékes, hogy négy mezőnykísérletéből mindegyik sikeres volt. Mostbacher Antal ezúttal is igen fontos lepattanókat szerzett (a statisztika írója ezek közül csak egyet vett észre..., de mi azért örültünk mindegyiknek!), és még egy triplát is bevágott. A csúszós pálya talán Bihari Máté játékára volt legrosszabb hatással. Ő jószerivel esett-kelt a meccs során, de a végén nagyon fontos pontokat szerzett. Jakab Péter fault problémákkal küzdött, már az első félidőben négy személyi hiba szerepelt a neve mellett. Ennek ellenére a második félidőben ő is sokat tett a győzelemért, csakúgy, mint az ifjú Horváth Kristóf, aki becsülettel küzdött a csúszkálással, és a védekezésből is alaposan kivette a részét. Baross Kristóf fájós bokával is derekasan harcolt, ők a másik "toronnyal", Csaplár-Nagy Arnolddal szinte "kioltották" egymást.
Összességében elmondható, hogy nem sziporkáztunk, a mérkőzés legnagyobb részében nem tudtuk a saját játékunkat játszani, sokáig csak a hátrányt farigcsáltuk, de a legfontosabb: győztünk - és ez Sopronban általában nem könnyű! Így az első két forduló után két győzelemmel állva várhatjuk a következő fordulót. Legközelebb a Vasas érkezik hozzánk 25-én, szombaton.
Szarvas Gábor vezetőedző: Máriás Gergely betegsége és Fleck Bálint bokasérülése miatt át kellett alakítani az eddig jól működő rotációnkat. Az első félidőben "túl lelkesen" és nem okosan védekeztünk. A második félidőre felőröltük az ellenfelet, és úgy érzem megérdemelten hoztuk el a két pontot. Az első idegenbeli mérkőzésen a közösen kiharcolt szoros győzelem az egyik legjobb csapatépítő tréning. Gratulálok a csapatnak!