Későn jött a hajrá

A felsőházi rájátszás első mérkőzésén összesen tizenkét percet játszottunk jól - az első négyet és az utolsó nyolcat -, és ez kevésnek bizonyult a találkozó nagy részében fegyelmezetten és precízen teljesítő Debrecen ellen.

MTK Törökbálint - Debreceni EAC  73-82 (18-22, 9-23, 17-25, 29-12)

Törökbálint, Bálint Márton Iskola és Sportközpont, 150 néző

statisztikai lap

Nem sikerült jól a találkozó előtti hét felkészülése, számos, főként egészségügyi problémával küszködünk. Magára a meccsre a Pápán orrtörést szenvedett Bihari Máté kivételével - aki persze nagyon is akart játszani, de nem szabadott vállalni az óriási kockázatot - mindenki mezt öltött, de Spiriev Olivér lába még mindig fájt, Bódi Ferenc pedig egy jókora, Bonyhádon szerzett véraláfutással a szeme alatt, és korántsem száz százalékosan egészségesen vállalta a játékot.

Ennek ellenére jól kezdtük a mérkőzést. Wehner Zoltán és Hájer Ádám kosaraival és Baross Kristóf büntetőjével négy perc után 10-4-re vezettünk. Sajnos ezzel a puskaporunk nagy részét el is lőttük, és az első negyed végére már a vendégeknél volt az előny (18-22).

A második és a harmadik játékrészről jobb nem hosszan beszélni... A mieinknek szinte semmi nem sikerült. A Debrecen jóformán tetszés szerint szerezte pontjait a szellős, passzív védekezésünk mellett, mi pedig vagy eladtuk a labdát, vagy a dobás maradt ki. Molnár István vezetőedző cserékkel is próbálkozott. Pályára küldte Spirievet, de látszott, hogy őt a sérülés még erősen akadályozza a játékban, és néhány perc után le is kellett venni; bedobta Csempesz Balázst és Bíró Bencét, de ebben az időszakban ők sem tudtak sokat hozzátenni a produkcióhoz. Bódi, mint mindig, ezúttal is nagyon küzdött, de rajta is látszott, hogy most nem úgy megy neki, mint szokott. Szarvas Gábor próbálta szervezni a játékot, adott is sok szép gólpasszt, de ezúttal rengeteg hiba csúszott a játékába. Sajnos ezen időszakban senki nem tudta kihúzni a mély gödörből a csapatunkat. A félidőben 27-45, a harmadik negyed végén 44-70 volt az állás.

Szurkolóink előtt le a kalappal, hogy még ekkor is lelkesen biztatták együttesünket! Az utolsó játékrészben, nyolc perccel a vége előtt - mintegy varázsütésre -, szinte kicserélték a csapatunkat. Wehner 46-73-as állásnál dobott triplája volt a jelképes startpisztoly, majd Bíró és Baross volt eredményes, amit Szarvas gyors egymásutánban dobott két hárompontosa követett, aztán Baross újból a gyűrűbe talált. Eközben a vendégek csak három pontot értek el, úgyhogy, bár még tetemes volt a hátrányunk, öt perccel a vége előtt már-már látótávolságba kerültünk (61-76). Sajnos a debreceni Kovács Imre betalált, de utána megint a mieink jöttek. Szarvas ekkor már olyan ritmust diktált, amire egy rájátszás meccsen szükség van, és felpörgött az egész csapat is.

Baross két büntetője és Hájer kosara után Szarvas volt eredményes, és két perccel a vége előtt felcsillant a remény (67-78). Megint Kovács volt, aki megtörte a sorozatunkat, de még mindig nem adtuk fel. Szarvas újabb triplát vágott be, majd egy gyors szabálytalanság után a Debrecen csak az egyik büntetőt értékesítette, a mi akciónk végén pedig Bíró dobott egy hármast, és ezzel tízen belülre kerültünk (73-81). De ez már késő volt, nem maradt elég idő a fordításra.

A vereségünknek természetesen számos objektív oka is van (sérülések), de még ez sem magyarázhatja teljesen azt a szétesett játékot, amit a második és harmadik negyedben produkáltunk. Dicséretes, hogy a záró negyedben, szinte teljesen reménytelen állásnál sem adta föl a csapat, és nem is állt nagyon messze a majdnem lehetetlenhez, de sajnos a bajnokság ezen szakaszában ez már kevés az örömhöz. Ha éremért akarunk a végén játszani, akkor ennél sokkal kiegyensúlyozottabb produkcióra van szükség - hétközben is.

Molnár István vezetőedző: Ma is bebizonyosodott, hogy a rájátszás egy másik kávéház. Erről beszéltem egész héten, de mintha nem hitték volna el a fiúk. Igaz nehéz úgy játszani - és ez nem magyarázat - hogy a lendületet adó játékosainkat (Bihari és Spiriev) nélkülözni kellett és Bódi is félállapotban vállalta a játékot. A bonyhádi és a mai csapat is a miénk, s ez azt mutatja, hogy sok minden a fejekben dől el.