Hajmásy újra az A-csoportban játszana

Miközben a klubvezetők arról panaszkodnak hazánkban, hogy nem elég a minőségi kosárlabdázó, akikkel 13 vagy 14 élvonalbeli csapatot fel lehetne tölteni, simán képesek úgy keresztül nézni néhány átlagon felüli képességekkel megáldott, nem idős, de még nem befutott magyar játékoson, mintha az Egyesült Államokban lennénk és az NCAA-ből évenként jönne a ligába 40-50 újonc, akikkel lehetne pótolni a saját tehetségeinket. Ennek a hozzáállásnak és az úgymond negatív beskatulyázásnak az áldozata többek közt Hajmásy Péter is, aki több szakember szerint is amolyan pontszóró cserehátvédnek tökéletes lehetne a magyar élvonalbeli gárdák többségénél - persze, ha hazánkban létezne olyan, hogy tudatosan felépített kispad és a külföldi ligák többségében már alaposan megismert "szerepjátékos" fogalma. Most magával az érintettel beszélgettünk arról, hogy kevesebb, mint egy hónappal a magyar bajnokság rajtja előtt miként lehetséges, hogy még csak komolyabb érdeklődője sem volt az A-csoportból, miközben egy elég tisztességesnek mondható B-csoportos szezonon van túl.

Jelenleg úgy tudjuk, hogy nincsen csapatod, viszont mindenképpen az NB I A-csoportjában szeretnél bizonyítani, amire van is okod, hiszen a másodosztályban eredményes szezonon vagy túl és már azért tapasztalatot is szereztél a korábbi években az élvonalban. Mit gondolsz, hogyan lehetséges, hogy a klubvezetők eddig gyakorlatilag átnéztek rajtad, noha a képességeidet tekintve nem is kérdés, hogy az A-csoportban a helyed?

- Én nagyon sajnálom, hogy még jelenleg nincsen csapatom, mivel úgy érzem, hogy a tavalyi évem a B-csoportban elég jól sikerült, egyénileg és a csapattal is szép eredményeket értünk el. Persze ebben a kérdésben nem nekem kell döntenem, hanem a vezetőedzőknek és a vezetőknek, akik az élvonalban dolgoznak. A mai napig megteszek mindent azért, hogy még jobb legyek, illetve visszakerülhessek az A-csoportba. Nem tudok arra választ adni, hogy jelenleg miért nem vagyok tagja semelyik élvonalbeli alakulatnak, őszintén úgy érzem, hogy lehetne keresnivalóm ezen a szinten, s amennyiben kapnék játéklehetőséget és bizalmat, meg tudnám állni a helyem. Olyan módon mindenképp, mint a jelenleg ott pattogtató többi velem egykorú vagy fiatalabb játékos.

Hogyan jellemeznéd a tavalyi szezonod, milyen erősségű csapatban játszottál a B-csoportban és ott milyen szerepet töltöttél be?

- Legelőször a Honvédhoz igazoltam, annak érdekében, hogy edzésben maradjak, valamint ne essek ki túlzottan a ritmusból. Az első meccsem nagyon jól sikerült, ám sajnos kikaptunk végül a Bonyhád ellen. Dobtam 25 pontot, s ezt követően felkeresett az az MTK-Törökbálint, mely korábban októberben még a feljutást célozta meg és a gárda vezetői, illetve játékosai mindent meg szerettek volna tenni annak érdekében, hogy az A-csoportba jussanak. Sajnos decemberben kiderült, hogy azok az anyagi kondíciók nem állnak rendelkezésre, amiket terveztek, úgyhogy elküldtek pár játékost és levettek a fizetésekből. Ugyanakkor egy igen kiváló brigád jött össze a csapatnál, valamint úgy is éreztem, hogy itt tudok fejlődni és a játéklehetőséget, illetve a bizalmat is megkaptam. Úgy gondolom, ezekkel élni is tudtam, egy elég jó szezont zártunk, bekerültünk a playoffba. Az első meccsen nyertünk a Bonyhád ellen, aztán sajnos megint kikaptunk, így nem jutottunk be a legjobb 4 közé. Nagyon hasznos volt ez az év, mert sokat kellett ahhoz edzeni, hogy jól is tudjak játszani, illetve meg akartam mutatni, hogy van helyem az A-csoportba és vissza szeretnék kerülni oda.

Hogyan telt a nyarad, mi az amiben esetleg érzésed szerint tudtál fejlődni ebben az időszakban?

- Amikor május közepén véget ért számunkra a másodosztályban az idény, akkor két-három hetet pihentem, aztán elkezdtem egyénileg edzeni. Egy kisebb alapozást csináltam végig, futottam, fizikálisan felkészítettem magam arra, ha kell menni bárhová próbajátékra, illetve amennyiben kellek valahova, akkor normális edzettségi állapotban tudjak bekapcsolódni a közös munkába az új klubomnál. Fontos, hogy lássák rajtam, felkészült vagyok és képes vagyok azonnal segíteni. Ezen felül elkezdtem Bácsalmási Gábor egyéni képzéseire járni. Sok barátom és egykori csapattársam - köztük Hanga Ádám, Lóránt Péter, Tóth Norbert, Ruják András és Medve Máté - fordult meg velem együtt a teremben. Ez a szakasz is kiválóan sikerült, s a mai napig edzem, igyekszem annyira jó lenni, hogy gond nélkül újra fel tudjam venni azonnal az A-csoport ritmusát, ha visszakerülök oda. A dobásaimat is fejlesztem, továbbá a lábamat is erősítem, mert szeretnék védekezésben gyorsabb és stabilabb lenni. A labdabiztonságomat pedig különösképp sokat fejlesztem, itt is előre akarok lépni.

24 évesen nem lehet könnyű megélned, hogy abban a korosztályban, melyben utánpótlás játékosként a legszűkebben vett elithez tartoztál, most az egykori társaid a válogatottat viszik a hátukon, illetve szinte kivétel nélkül stabil A-csoportos játékosok. Mit gondolsz, mi lehetett a különbség a te utóbbi 3-4 évedben az övékhez képest, illetve érzed-e úgy, hogy képes vagy még kiemelkedő szintre jutni a felnőttek közt is?

- Amíg a 20. életévemet be nem töltöttem, tehát az U20-as korhatárig elég meghatározó játékos voltam minden korosztályban. Végig válogatott voltam, s ott is meghatározó szerepem volt folyamatosan, de ez senkit sem érdekel, mert az U20 és a felnőtt között nagyon nagy lépcsőfokot kell megmászni, s azon a szinten kell bizonyítani, hogy felfigyeljenek az emberre. Amikor én Sopronba szerződtem, akkor ott sajnos egyáltalán nem kaptam lehetőséget, egy évet végigültem. Utána következett az EnterNet-Hegyvidék, ahol szintén egy évadot pattogtattam az élvonalban. Sajnos az első félévben nem tudtunk meccset nyerni, de úgy érzem, hogy az abban az időszakban felmutatott 18 pontos átlagommal nem szolgáltam rá, hogy pont a helyemre hozzanak a kezdőbe egy légióst. Ő szintén ugyanezeket a számokat hozta és ugyanúgy nem jöttek a győzelmek, kiestünk az élvonalból. Utána következett egy felkérés a Falcótól, akkor kerültem Szombathelyre, de az első félévem balul sikerült. Déri Csaba hívott a gárdához, ő azt mondta, ad nekem lehetőséget és bízik majd bennem, ám csupán 3-4 perceket kaptam a bizonyításra. Az az egyik nagy gond, hogy 24 évesen hátvéd-bedobóként az én posztomra mindenhová légiósokat hoznak, ők vannak előttem, őket pedig ha már idehozzák, akkor kell is játszatni, bármi történjék. Szombathelyen később is kevés lehetőséget kaptam, nem tudtam megmutatni, mire vagyok képes. Úgy érzem, meg is tettem mindent, hogy stabil A-csoportos játékossá váljak, nagyon keményen edzettem ebben a periódusban is. Később, amikor Nikola Lazics vette át a gárdát, akkor élvezhettem a bizalmat egy ideig és érzésem szerint tudtam is vele bizonyítani. Amennyiben ezzel nem győztem meg valakit, akkor is úgy gondolom most, hogy ha kapok esélyt, akkor be fogom bizonyítani, hogy képes vagyok én még meghatározó játékossá válni.

Köszönjük az interjút!

(U. I. (a szerk-től): Somogyi Gergőn nem nézett keresztül a Los Angeles Lakers, hiába voltak gyakorlatilag láthatatlan statisztikái mind az egyetem alatt, mind pedig a Summer League-ben, ráadásul rengetegen lennének arra az egy roster helyre, amit az edzőtábor alatt be fog tölteni hazánk büszkesége a világ talán legjobb kosárlabda csapatánál, mert a sok hiányossága ellenére leginkább az értékét keresték a szakemberek. Itthon eközben a korábban ugyanebben a korosztályban (Somogyi '89-es, Hajmásy '88-as) végig kiemelkedő, igencsak jó adottságokkal bíró, igaz teljesen más poszton játszó Hajmásy Péternek még csak szerződés és egyéb ígéret nélkül sem adott próbajáték-lehetőséget sem ezidáig egy magyar élvonalbeli klub sem, mert egyszer bekerült az immáron "legendás" beskatulyázott kategóriába, nem biztos, hogy a legnyomósabb okokból kifolyólag. "Feel the difference" 2012, Hungary)