Győzött a túlerő, de remekül helytállt a csapatunk

Az ASE felnőtt és korosztályos magyar válogatottakból és amerikai játékosokból álló együttese ellen nem lehettek vérmes reményeink, de kiváló játékvezetés mellett nagyot küzdött, jól játszott, és méltó ellenfélnek bizonyult csapatunk. A diákokból és munka mellett sportoló játékosokból álló együttesünk teljesítményét, a minden szempontból profik ellen mutatott produkcióját a mérkőzés végén vastapssal köszönte meg a 350 néző.

MTK Törökbálint - ASE Paks  68-102 (15-28, 14-27, 20-26, 19-21)

Törökbálint, Bálint Márton Iskola sportcsarnoka, 350 néző

statisztikai lap

Már a bemutatáskor felcsattant a taps, amely a Hepp Kupán bronzérmet nyert csapatunkat köszöntötte. Természetesen a négyszeres Magyar Bajnok és négyszeres Magyar Kupa-győztes, válogatottakkal és amerikai játékosokkal felálló kitűnő ellenfelet is méltó módon köszöntötte a törökbálinti csarnokban összegyűlt nézősereg.

Az első kosarat a vendégek szerezték, de Szarvas Gábor triplája után bejegyezhettük sportszervezetünk történetébe: vezettünk az ASE ellen (3-2)! Az más kérdés, hogy e mérkőzésen utoljára, de ezt nem is gondolhattuk másként. Már a meccs elején látszott, hogy a mieink nem valami bunker játékot választottak, hanem nyílt sisakos küzdelmet vállaltak föl a túlerőben lévő Paks ellen. Ha már kosárünnep, igyekezzünk szórakoztatni a közönséget, és emlékezetessé tenni a mérkőzést!

Az első félidőben helyenként érződött az elfogódottság, és meg-megremegtek a kezek a mieinknél, de egy-egy szép megmozdulással már ekkor megörvendeztettek minket játékosaink. Nagyon kellett Wehner Zoltán és Szarvas Gábor rutinja, és a többiek is szép lassan felvették a ritmust. Persze a magassági és erőfölényt nem lehetett teljesen ellensúlyozni (29-55).

Különösen a palánk alatt dominált a Paks, amely a mérkőzésen a lepattanó csatát 49-21-re nyerte, méghozzá úgy, hogy a mi oldalunkon 22 támadót szedtek a mi 16 védő pattanónkkal szemben. A paksi centerek dominanciájára jellemző, hogy nálunk a legtöbb lepattanót a két irányító, Spiriev és Szarvas szedték, az ASE tornyai egyszerűen nem engedték labdához jutni a mi magas embereinket.

A második félidő elején tovább nőtt a vendégek előnye, de amikor Kámánt és két amerikait pihentette az ASE spanyol edzője, és már "csak" egy amerikai játékos, egy-két felnőtt magyar válogatott valamint volt vagy jelenlegi korosztályos válogatottak képviselték a pályán a paksi klubot, kiegyenlítetté vált a küzdelem. Sőt bizonyos időszakokban a mieink kerültek fölénybe.

Spiriev Olivér nagy tempót diktált, és sorra szolgálta ki társait (végül 8 gólpasszig jutott), az orrtöréssel játszó Bihari Máté ezúttal is megcsillantotta tudását, Merza Domonkos tempói is célba értek, és Baross Kristóftól is láthattunk szép megoldásokat. A fiatal Fülöp Botond cseppet sem volt megilletődött, mint ahogy Horváth Bence is igyekezett kihasználni a pályán töltött időt, és a meccs vége felé Radovics Richárdnak is volt két szép akciója.

Remek gesztus volt a Molnár István-Molnár Tamás edző párostól, hogy a végén minden játékost, így a 16-17 éves Tóth Richárdot, Takács-Varga Bendegúzt és Fernengel Bálintot is pályára küldték, így ők is elmondhatják magukról, hogy farkasszemet nézhettek Magyarország egyik legjobb kosárlabda csapatának játékosaival. Az utolsó negyedet egyébként majdnem megnyertük, és bár ez nem sikerült, azt ezúttal is bebizonyították játékosaink, hogy remek sportemberek, nagyszerű kosárlabdázók alkotják csapatunkat.

Méltán szólt a nézők vastapsa a mérkőzés után. Ezúttal is büszkék lehetünk csapatunkra!

Molnár István vezetőedző: Úgy gondolom, hogy reális eredmény született a két csapat között. Természetesen ez legfőképpen a 15-20 kg testsúly- és a jelentős magasságfölényből adódik, a gyorsaságról nem is beszélve. De örülnünk kell annak, hogy idáig eljutottunk, és ilyen szép számú közönség előtt sikerült játszani, akiket a bajnoki mérkőzésekre is nagy szeretettel várunk.

(Fotó: Bodrogi Dávid)