Ezt most elszúrtuk

Halovány játékkal egy nyerhető meccset vesztettünk el Pápán. Ráadásul Biharinak eltörött az orra és Spiriev is rásérült a TF-Budapest ellen illetve Baján szerzett térd- illetve combsérülésre.

Motax Concordia KC Pápa - MTK Törökbálint  75-72 (20-25, 15-15, 22-12, 18-20)

Pápa Városi Sportcsarnok, 100 néző

statisztikai lap

Összefogott, jó ritmusú játékot láthattunk csapatunktól a mérkőzés elején. Percek alatt hatpontos előnyre tettünk szert, és úgy tűnt, hogy jó meccset láthatunk majd a mieinktől. Bódi Ferenc és Bihari Máté is ponterősen kezdte a játékot. Utóbbira hárult az a feladat is, hogy a TF-Budapest ellen térd- (ráestek), majd Baján combsérülést (rúgás) szerzett Spiriev Olivér helyett megpróbálja lassítani a hazaiak ászát, a sokszoros válogatott Kálmán Lászlót. Baross Kristóf is igyekezett felvenni a harcot a pápaiak hórihorgas centerével, Keresztes Rafaellel, míg a felelősségteljes irányítói feladatat e találkozón Szarvas Gáborra hárult.

Az ötödik percben fordulóponthoz érkezett a találkozó. Kálmán szövegelésért technikait kapott, sőt utána rögtön egy másikat is, így el kellett hagynia a játékteret. Miután Szarvas beszórta a megítélt büntetőket, 10-18 lett az állás, és mi támadhattunk. De furcsa módon Kálmán kiállítása mintha inkább a mieinket zavarta volna meg, és a negyed végére "csak" 5 pont volt az előnyünk (20-25).

A második negyedben előbb egy picit megléptünk (22-30), majd folytatódott a lassú, "szöttyögős" játékunk, és felzárkóztak a hazaiak. Molnár István ekkor pályára küldte az "összedrótozott" Spirievet, hogy megpróbálja felpörgetni a játékunkat. Sajnos azonban alig két perccel később az irányítónk egy ütközés során (nem szándékos) rúgást kapott pont a sérült combjának a térdére, és nem tudta folytatni a játékot. Döcögve bár, de azért végig vezettük a játékrészt, és a félidőre maradt az ötpontos különbség (35-40).

Sajnos a szünet után nemhogy nagyobb sebességre kapcsoltunk, hanem - a régi sablonnal élve - szinte bennragadtunk az öltözőben. Szinte el sem kezdődött a játék, és máris a hazaiak vezettek (41-40). A vergődésünk tovább folytatódott, aminek következtében egy pocsék harmadik negyedet jegyezhettünk, 10 ponttal elveszítettük ezt a játékrészt, és ötpontos hátránnyal kezdtük a záró negyedet (57-52).

És még valahogy ekkor sem tűnt úgy, hogy a mieinktől megszokott aktivitást nyújtaná a csapat. Csak az utolsó három-négy percben indult be az addig "nézd már, ez nem bedobja?" típusú védekezésünk, csakhogy ekkor már nagyon fogyóban volt a hátralévő idő, és tízpontos hátrányt szedtünk össze (71-61). Bódi hárompontos dobása indította meg a hajránkat, és, "érdekes módon", az aktív védekezés is eredményesebbnek bizonyult, mint az addigi lanyha... Sajnos közben Bihari orra egy palánk alatti jelenetben összetalálkozott Keresztes könyökével, és a kiváló játékosunknak megint eltört az orra. Tavaly januárban a Hepp Kupa négyes döntőjének első mérkőzésén is hasonlóan járt "Bigi", és mindannyian elborzadva láttuk, hogy megint ez a helyzet.

A csapat még kivágott egy huszáros hajrát, amit az addig kicsit keveset vállaló Wehner Zoltán parádés triplái tettek eredményessé a támadó oldalon (hármat is bevágott!), miközben többször is sikerült kivédekeznünk a hazaiak támadását. Sőt 75-70-nél egy labdaszerzés után feljöttünk három pontra. Mivel megint nem tudott a Pápa KC pontot szerezni, így még egyenlítési lehetőségünk is volt. Sajnos az akció során mindkét tripla kísérletünk célt tévesztett, így a remek hajrá ellenére maradt a fájó vereség elkönyvelése (75-72).

Utólag egyértelmű, hogy Kálmán kiállítása nekünk tett rosszat. Leült a játékunk, úgy tűnik, hogy tudat alatt fellélegeztünk, és hagytuk, hogy a hazaiak játsszák a saját lassú tempójú játékukat. Mire ráeszméltünk, hogy ez így kevés lesz, már késő volt. Lassúak, vontatottak voltak a támadásaink, de a vereség legfőbb oka mégis az volt, hogy a meccs nagy részében gyatrán védekeztünk. Ráadásul a kinti dobásaink is alig értek célba: 26 tripla kísérletünkből csak 5 volt sikeres. Nagy kár ezért a vereségért, mert egy simán megnyerhető mérkőzésen szenvedtünk vereséget, ráadásul azt kell mondanunk, hogy megérdemelten nyertek a hazaiak.

Ami még ennél is nagyobb baj, az Bihari Máté orrtörése és Spiriev Olivér sérülése. Máté orrát este a meccs után a pápai rendelőben a helyére tették - ezúton is köszönjük az orvosok, ápolók segítőkészségét! Az első diagnózissal ellentétben, nem kell műteni, és ha minden jól megy, akkor néhány héten belül újra pályára léphet. Olivér sérüléséről csak a következő napokban tudunk többet, de őt ismerve, amint lehet, "fél lábbal is" a csapat rendelkezésére áll majd. Erre - a Pápán tapasztaltak alapján is - nagy szükség lenne.

Szóval csöppet sem ígérkezik könnyűnek a következő időszak. Szombaton a listavezető Bonyhád otthonába látogatunk, és jó lenne helytállni. Utána már a következő héten folytatódik a bajnokság, mégpedig a keleti csoport első négy csapata ellen játszunk majd két-két mérkőzést. A kialakult nehézségek közepette különösen minden energiát mozgósítani kell!

Molnár István vezetőedző: Kálmán Laci kiállításáig jól és koncentráltan játszottunk. Ezt követően elhittük, hogy megvan a mérkőzés. Innen kezdve mind az ellenfél, mind a játékvezetők feltámadtak, mi pedig öregfiú tempóban játszva megkönnyítettük a dolgukat. Ma nem érdemeltünk volna győzelmet, de legjobban az fáj, hogy három játékost is elveszítettünk egy nap alatt, így a hátralevő mérkőzéseken  nehéz lesz elérni a kitűzött célokat.