Euroliga, én így szeretlek! - Vol 1.

Mottó: a szájkarate bajnoka.

Megmondom az őszintét, évek óta pökhendi megnyilvánulásokat tettem a "fantasy" kosarasligák szerelmesei felé. Nem akartam meghallani hangjukban a már-már eszelős lelkesedést. Szándékosan kerültem a szemkontaktust extázistól csillogó látószerveikkel. Mondhattak, bizonygathattak bármit, úgy voltam vele, ez a baromság olyan, mint a "háromazegyben kávé", a zokniban zuhanyzás vagy a telefonszex: majdnem, mint az igazi, de csak baromira majdnem. Illúzió csupán...

Nehogy már más kosarasok teljesítményéért lelkesedjek, hétről-hétre azon izgulva, vajon képes lesz két egyeneset dobni! Tudok én magam is játszani, tűrhető szinten, nem pazarolom drága időmet holmi képzeletbeli csapatra! Aztán ez a kifogás szépen lassan idejét múlta. A karriernek vége, a labda már csak a játszótéren pattog és akkor is csak a purdéim kacska dobásai után loholok...

Idén azonban nem volt menekvés. Ezek a modern, masinafetisiszta kollégák addig bombázták ránézésre erős, ám igazából vékony páncélzatú védelmi rendszeremet, míg végül (l)igába nem hajtottam a fejem. A Fantázia Kosárcsorda új taggal bővült...

Van egy elvem, amihez hellyel-közzel igyekszem tartani magam: "Ha csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen." Szabálymegismerés, kreditelköltés és VAL figyelés. Rodriguez pattogtat, Aradori futtyant, Zoric takarít. Megy ez, mint a biciklizés! Keret feltöltve, a Csicsó's

Bővebben...