Erőlködés után jó befejezés, de 0-1
A felsőházi rájátszásba bravúrral bejutó csapatunk a bajnoki cím egyik legfőbb esélyese, a keleti csoportot megnyerő, hazai pályán az egész szezonban veretlen Salgótarján otthonában rossz első félidő után megmutatta, hogy nem véletlenül került idén is a legjobbak közé. Szombaton, a törökbálinti visszavágón megpróbáljuk kiharcolni, hogy szükség legyen döntő mérkőzésre.
Konecranes-Salgótarjáni KSE - MTK Törökbálint 79-63 (23-14, 23-11, 18-18, 15-20)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 400 néző
Szabó Tibor révén mi szereztük az első kosarat, de utána 5 hazai pont következett. Utána 10-8-ig szoros volt az állás, majd a Salgótarján elment 18-10-re. Boinitzer Dávid és Bihari Máté kosaraival feljöttünk 18-14-re. Itt egy időre befagyott az eredmény, egyik oldalon sem sikerült pontot szerezni. Nekünk számos jól kidolgozott helyzetünk volt, de a játékosainkban lévő görcsösség miatt rendre kimaradtak a dobások. Ráadásul kaptunk egy buzzer beater triplát, és a negyed végére hirtelen 9 pontos hátrányba kerültünk (16-23).
A második játékrész első perceiben alig változott a különbség, 27-20-nál még azt reméltük, hogy lassan felengedünk, és erőlködés helyett játszani fogunk, de pont az ellenkezője történt. Egyszerűen semmi nem ment be, mintha bedeszkázták volna a hazaiak gyűrűjét. Ők viszont bravúrkosarakat is szereztek, ekkor szinte minden tarjáni dobás beesett. Egy 12-0-ás roham után, 39-22-nél végre a mieink közül Jakab Péter szerzett gólt, de amikor úgy tűnt, hogy talán sikerült megállítani a vérzést (41-25), akkor kaptunk egy közeli kosarat, majd az utolsó másodpercekben egy elhamarkodott, rosszul megválasztott dobáskísérletünk után az ellenfél - Helmeczi révén - a dudaszó pillanatában még a félpályáról is betalált (46-25).
Nem könnyű -21 pontnál kijönni a félidőben az öltözőből, főleg Salgótarjánban. Nem is sikerült jól a második félidő eleje. Sőt, 60-32-nél elég csúnya volt a kép. Tartani lehetett egy óriási zakótól. Szarvas Gábor - minden mindegy alapon - még tovább fiatalította amúgy sem öregnek mondható csapatunkat, volt olyan, hogy a 95-ös születésű Boinitzer volt a rangidős a pályán lévő játékosaink közül, de szerepet kapott az 1998-ban született Máriás Gergő is. Erre a hazaiak is leültették a 3-4 legjobb játékosukat. Ekkor Horváth Kristóf elkapta a fonalat: előbb egy középtávolit, aztán egy büntetőt, majd két triplát jegyezhettünk föl a neve mellé, és a harmadik negyed végére sikerült visszaállítani a félidei 21 pontos különbséget (64-43).
A záró játékrész kezdetére gyorsan visszajöttek a hazai spílerek, de a mieink végre elkezdtek kosárlabdázni. Egyre jobb volt a védekezésünk, és a kosárszerzés is bekerült a repertoárunkba. Öt perccel a vége előtt egészen 67-54-re felzárkóztunk, majd három perccel a vége előtt 71-58 volt az állás. Sajnos ekkor megint kimaradt néhány dobásunk, ráadásul büntetőket is rontottunk, és feljebb már nem tudtunk zárkózni. Erre a mérkőzésre jellemző módon, a dudaszó pillanatában megint kaptunk egy kosarat, így a négyből három negyedet buzzer beaterrel zárt a Salgótarján.
Ez nem a mi mérkőzésünk volt, de lássuk meg a fényt is: kilátástalannak tűnő helyzetben sem roppant össze csapatunk, megnyertük a második félidőt, és az utolsó öt percre már-már meccsben voltunk.
Szombaton, hazai pályán már e találkozó tapasztalataival léphetünk pályára. El kell feledni, hogy a Salgótarján a bajnokság egyik legnagyobb esélyese, a második félidőben megérezhették játékosaink, hogy egyáltalán nem legyőzhetetlen az ellenfél.
Köszönjük szurkolóinknak, akik Nógrád megyébe is elkísérték a csapatot, hogy az utolsó pillanatig drukkoltak játékosainknak, majd tapssal jutalmazták a lefújásig tartó küzdést. Nagyon kérjük, hogy otthon érezhető legyen a hazai pályánk!
A két győzelemig tartó párharc második mérkőzése szombaton, 19 órakor kezdődik a Törökbálint Sportcentrumban.
Szarvas Gábor vezetőedző: Már az első mérkőzésen szerettük volna elvenni tőlük a pályaelőnyt. Ennek ellenére teljesen amatőr módon kosárlabdáztunk az első félidőben, mintha nem lett volna salgótarjáni rájátszás tapasztalatunk. A második félidőben a kiütés széléről dolgoztuk vissza magunkat a meccsbe, ami bizakodásra ad okot.