Először győztünk Sopronban - bent vagyunk a felsőházban

Sportszervezetünk történetében elértünk már szép sikereket, de a felnőtt csapatunknak Sopronban még soha nem sikerült nyernie. Péntek estig.

Csapatunk fantasztikus első másfél negyedet produkált, és gyakorlatilag eldöntötte a SMAFC elleni mérkőzést. Bár később egyszer egészen 9 pontig feljöttek a hazaiak, a végén egy biztos, 17 pontos győzelemnek örülhettünk.

Soproni MAFC-NYME - MTK Törökbálint  65-82 (13-36, 23-15, 14-13, 15-18)

Sopron, Krasznai Ferenc Sportcsarnok, 100 néző

statisztikai lap

A feldobás után Bihari Máté zsákolásával kezdődött a találkozó. Ez mintegy jelt adott csapatunknak egy olyan első 14 percre, ami után "csak" észnél kellett lenni a folytatásban. A kitűnő védekezés ellentmondást nem tűrő támadó játékkal párosult, és az első negyed végén szinte hihetetlen 23 pontos előnnyel vezettünk. Látványos megoldások, szemet gyönyörködtető csapatjáték jellemezte ekkor csapatunk előadását (13-36).

A második negyed elején folytatódott a show, és néhány perc múltán már harminc pontra nőtt az előnyünk. Utána viszont megakadt a gépezet. Lehet, hogy tudat alatt egy kicsit visszaesett a koncentrálás, és a Sopron (amely otthon bárkire igen veszélyes, például a listavezető Bonyhádot is megverték) azonnal elkezdte kihasználni a lehetőséget. A félidőben "csak" 15 pont maradt az előnyünkből (36-51).

A második félidő kiegyenlített küzdelmet hozott. Próbálkozott a SMAFC, egyszer még kilenc pontra is feljött, de mindig akadt valaki nálunk, aki vagy támadásban vagy védekezésben akkor tett hozzá, amikor kellett. A záró etapban aztán Wehner Zoltán két triplája után végképp eldőlt a mérkőzés.

És Sopronban sem maradt el az örömtánc.

Wehner egyébként 25 pontig jutott, és a játék minden elemében remekelve jócskán kivette a részét a sikerből. Bihari tripla duplát (17 pont, 13 lepattanó, 10 kiharcolt szabálytalanság) ért el, és a tőle megszokott módon maximális odaadással játszott. Szarvas Gábor is betett 17 pontot a közösbe, közte öt sikeres triplát (igaz 16 rádobásból), és mindenképpen ki kell emelni Baross Kristófot, aki végig férfias küzdelmet vívott óriástársával, a rutinos Csaplár-Nagy Arnolddal, és nagyszerűen vívta meg e csatát. De persze a többiek is kellettek a sikerhez, mégha az általuk nyújtott teljesítmény számokban sokszor nem is kifejezhető.

Újabb győzelmünkkel most már matematikailag is biztos, hogy bent vagyunk a Nyugati csoport legjobb négy együttese között, és így a felsőházi rájátszásban vehetünk majd részt - azaz a bajnokságban idén is az első nyolc között végzünk majd. Persze nagyon nem mindegy, hogy milyen pozícióban kezdhetjük majd a Keleti csoport első négy gárdája ellen a meccseket. Márpedig az alapszakasz minden eredményét tovább viszik magukkal a csapatok, ezért az alapszakaszban hátralévő három mérkőzésünkre úgy kell készülnünk, mintha már meg is kezdődne a rájátszás.

Ráadásul jövő szombaton (23-án, 17:30-kor - tessék máris beírni a naptárba!) a listavezető Bonyhádot fogadjuk Törökbálinton, úgyhogy igazi rangadó következik. Sopronból hazafelé nem is egyszer hangzott el a 'Bonyhád' szó...

Molnár István vezetőedző: Gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy az első negyedben eldöntöttük a találkozót, de a második és harmadik negyed gyengélkedése miatt sikerült magunkra húzni az ellenfelet. A negyedik negyedben viszont  Wehner Zoli két hármasával bebiztosítottuk a győzelmet. Izgalommal, de egészséges önbizalommal várjuk a jövő heti rangadót a Bonyhád ellen.