A csapatszív diadala a MAFC csarnokban

Drukkereink fergeteges biztatása közepette, erőteljes "ellenszélben", óriási küzdelemben, 14 pontos hátrányból fordított, és nagyon értékes győzelmet aratott csapatunk a Hepp Kupában ezüstérmet nyert, a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutott, és hazai pályáján eddig veretlen MAFC otthonában.

Egyik legjobbunk, a múlt héten orrtörést szenvedett Bihari Máté - bár együtt melegített a csapattal - még nem játszhatott a mérkőzésen, majd megszórtak minket személyi hibákkal és téves ítéletekkel, de újra és újra felkapaszkodott együttesünk, és akkor vezettünk, amikor a legjobban kellett - a mérkőzés végén. A bravúrral megerősítettük helyünket a bajnokság élmezőnyében.

MAFC - MTK Törökbálint  67-71 (15-17, 23-13, 15-23, 14-18)

Budapest, Gabányi Sportcsarnok, 300 néző

statisztikai lap

A forduló rangadóján Lakits triplájával a MAFC szerzett vezetést, majd egy egy darabig nem esett kosár. A  18. évét a mérkőzés napján betöltő Fülöp Botond (Isten éltesse!) gól jó plusz büntetővel egyenlített, majd Wehner Zoltán révén átvettük a vezetést, amit az A-csoportos Sopron elleni MAFC-os kupasiker legeredményesebbje, Vavra egalizált (5-5). Mindkét csapat intenzíven védekezett, és látható volt, hogy ezúttal nem lesz kosárdömping.

Ezután Spiriev Olivér csent el egy labdát az ellenféltől, és szolgálta ki Fülöpöt, majd Szarvas Gábor két sikeres büntetőjével négypontos vezetést szereztünk (5-9). Utána végig szoros volt a negyed. Wehner hárompontosa után kicsit megakadtunk, és 8-12-ről 15-12-re fordítottak a hazaiak, de Fülöp újabb 2+1-es akciója és Spiriev kosara révén két ponttal mi nyertük az első játékrészt (15-17). Az első negyedben látottak alapján egy nagyon jó mérkőzés ígérkezett.

Kár, hogy a második negyedben a játékvezetők úgy döntöttek, hogy belenyúlnak a dolgok rendes folyásába. Nagy nyomás alá kerültünk, és a sorozatos téves ítéletek össze is zavarták együttesünket. Hat perc alatt mindössze egyetlen pontot szereztünk, és közben a MAFC 32-18-ra megugrott. Horváth Bence középtávoli kosara úgy kellett, mint egy falat kenyér. Újra feljavult a védekezésünk, és jött Wehner Zoltán, aki beszórt két triplát, és újra meccsben voltunk (32-26). Szurkolóink hangja betöltötte a MAFC csarnokot.

Fodor középtávolijára Radovics Richárd válaszolt két ponttal, majd egy kivédekezett akció után Szarvas ellen szabálytalankodtak, és ő mindkét büntetőt bedobta (34-30). Az utolsó másodpercekben viszont négy pontot is kaptunk, és így nyolcpontos hátránnyal vonultunk az öltözőbe (38-30).

Fordulás után újabb Horváth Bence kosárral nyitottunk, amire Nagy triplája jött válaszul (41-32). Wehner Zoltán percei jöttek: előbb közelről volt eredményes, majd Vavra kosara után bedobott két büntetőt, amit megfejelt egy triplával, és 43-39-re újfent megközelítettük a MAFC-ot. De megint jött négy hazai pont, úgyhogy nagyon kellett Szarvas triplája és középtávolija (miközben azért kaptunk is két pontot). Ekkor majd' minden MAFC támadást megakasztottak játékosaink, és Spiriev, Wehner illetve Szarvas büntetőivel, a drukkerek hangorkánja közepette átvettük a vezetést (49-50)!

Három MAFC-pont után Spiriev szerzett egy labdát, majd kosárra törés közben nemes egyszerűséggel letarolták. Azért az egyik büntetőt bedobta, majd a pályán csak perceket tölthető Baross Kristóf (bármit csinált, azt szabáytalannak ítélték) ziccerekor újra mi vezettünk (52-53). Az utolsó másfél perc kavalkádjában csak a MAFC tudott egyetlen pontot szerezni, így a záró játékrészt döntetlen állásnál kezdték a mérkőző felek (53-53).

Bizakodva vártuk a negyedik negyedet, ami viszont négy MAFC-ponttal kezdődött. De Szarvas duplája, majd triplája után megint mi vezettünk (57-58). Miután Vavra bedobott két büntetőt, egy szép akciónk során Spiriev passzát Radovics süllyesztette el a hazai gyűrűben, de erre is volt válasz. Ha nem a hazai csapat, akkor a Kovács-Szakáll-Maár játékvezető trió volt hatékony. Különösen Maár Gábor volt elemében. Ötször egymás után fújt ellenünk olyan helyzetekben, amikor mindkét kollégája sokkal közelebb állt az esethez.

Spiriev szép betöréses kosara után (60-62) "fölöslegessé vált" a pályán, és egy elképesztő ítélet miatt kipontozódott, csakúgy, mint a szintén remekül játszó Fülöp. Öt perc után 6-1 volt a záró játékrész fault aránya!

Sabáli Balázs nagyon jó együttese ezt kihasználta, és hét egymás utáni ponttal 67-62-re alakította az állást. No, de Molnár István törökbálinti gárdája nem azért CSAPAT, hogy ezt csak úgy hagyja...

Wehner két pontja után Horváth dobott kosarat, és máris csak egy egységnyi volt a hátrányunk. Közben játékosaink űzték, hajtották az ellenfelet, amelynél fejben is, és - köztük a két legeredményesebb hazai játékosnál, Vavránál és Lakosánál - fizikálisan is a fáradtság jelei mutatkoztak. Egyszerűen nem engedtük a MAFC-nak, hogy pontot dobjon! Radovics például - ha arra volt szükség - röpködött a levegőben, de mindenki mindig odaért ahova éppen kellett.

Majd az addig hasznos mezőnymunkát végző, de egyszer sem betaláló Merza Domonkos egy perccel a vége előtt bevágott egy triplát, és megint átvettük a vezetést!

És ezután már "bedeszkáztuk" a gyűrűnket. Előbb Merza leblokkolta Lakosa dobását, majd ugyancsak Lakosától Szarvas labdát szerzett, és negyed perccel a vége előtt mi támadhattunk. Ekkor számunkra előnyt jelentett, hogy a hazaiak ellen addig mindössze két személyi hibát fújtak a záró játékrészben, mert még kétszer kellett szabálytalankodniuk, így időt vesztettek, mire a büntető vonalra kényszeríthettek bennünket. Ez néhány másodperccel a lefújás előtt sikerült, de Szarvas Gábor hidegvérrel, könyörtelenül bedobta mindkét büntetőt, és zúghatott a "Szép volt, Fiúk!", kezdődhetett az örömtánc.

A kemény, de a játékosok részéről sportszerű, rangadóhoz méltó mérkőzésen nagyon értékes győzelmet arattunk a jó formában lévő MAFC ellen, amivel nagy fegyvertényt hajtott végre a csapat. Külön öröm, hogy szurkolótáborunknak is sikerült szép élményt szerezni.

Ami pedig a legjobban mutatja, hogy milyen nagyszerű sportemberek alkotják csapatunkat: a természetesen óriási öröm közepette is rögtön arról beszélgettek, hogy azonnal a következő, a Veszprém elleni keddi mérkőzésre kell koncentrálni, amit végre hazai pályán, Törökbálinton játszunk.

Molnár István vezetőedző:  Nem játszottunk jól, de a szívünk egész mérkőzésen, az eszünk pedig a fontos pillanatokban a helyén volt. Külön köszönöm azoknak a szurkolóknak, akik elkísértek bennünket, és bizonyos percekben szinte hazai pályát biztosítottak számunkra.

(Fotó: Bodrogi Dávid)